Idézetek szerte a világon!♥

Idézetek a Fájdalomról!

"Nem kértem életet, nem kértem bánatot, sem szenvedést,
De kaptam eleget, hidd el, mellé félelmet meg rettegést.
Most itt állok, a szellő fúj fülembe síró dallamot,
A könnyek porba hullnak, én meg magányosan ballagok."

"Képtelen volt sírni - "ez a fájdalom túl nagy a könnyekhez."

"Kinek gyermekét nem fedi sírhalom, az nem tudja mi az igazi fájdalom."

"Fáj a földnek és fáj a napnak
s a mindenségnek fáj dalom,
de aki nem volt még magyar,
nem tudja, mi a fájdalom!"

"Egyik rossz nem törli el a másikat."

"A fájdalom soha nem múlik el teljesen. Az ember valahogy kezeli, él tovább, de a fájdalom mindig ott van."

"A megkínzott ló szenvedése
Embervérért kiált az égre."

"Nem tudom elhinni, hogy soha többé nem látom... Nagy fájdalommal jár, ha elveszítesz valakit, akit szeretsz. Nincs annál kegyetlenebb dolog a világon."

"Nem tudom, hogy a fájdalom hiánya egyenlő-e a boldogsággal, de a fájdalom minden bizonnyal kizárja."

"Az igazság gyors fájdalma elmúlhatik, de a hazugság lassú, maró gyötrelme végtelen, kiapadhatatlan fájdalom."

"A fájdalmat el kell használni. Ha magunkba zárjuk, soha nem fog enyhülni."

"A jó és a rossz mindig együtt jár, az egyik nincs a másik nélkül. A fájdalom elfogadása után fog jelentkezni a jó. Ha valaki a fájdalmat nem akarja elfogadni, akkor ezzel eleve kizárja a fejlődés lehetőségét is. Mert a fejlődés mindig fájdalommal jár."

" fájdalom olyasvalami, amit saját magunknak okozunk. Mások tehetnek veled egy és mást - megüthetnek, megkéselhetnek, megpróbálhatják eltörni a karod -, de a fájdalmat te magad hozod létre."

"A hallgatásnál nincs nagyobb kínszenvedés a világon. A hallgatás fájdalmas, akár a nyílt seb, és gyászfekete, mint a halál."

"Az apám sokszor figyelmeztetett, ne vacakoljak álnevekkel, ne nevezzem ÉLET-nek azt, ami valójában FÁJDALOM."

"A gyötrelem és gyönyörűség határosak, és minden szempillantásban összetalálkoznak. A szerelem a legmagasabb tetője a boldogságnak, de változhat a boldogtalanság legmélyebb örvényévé."

"Nem jobb, ha összetörik az ember szívét, mint ha összeszárad?... Mielőtt összetörik, bizonyára csodálatos érzések töltik meg, amelyek megérik a fájdalmat."

"A horzsolásokat mindenki alábecsüli. Pedig fájnak. És még jobban fognak fájni, ha alszom rájuk egyet. Semmi sem fogható ahhoz, mint amikor egy derekas verés után reggel fölébredünk. Olyan, mint egy az egész testre kiterjedő másnaposság."

"A semmibe bámult, és éreztem, ő is ugyanúgy szenved, mint én. Átölelt, és csak ültünk együtt a verandán; mint két elveszett, szerencsétlen ember."

"Az élethez hozzátartozik az, hogy fájdalmat okozunk egymásnak vagy önmagunknak, de ebből nem következik az, hogy gyűlöljük a másikat."

"Ha meghalok, állva temessetek el, mert egész életemben térdepeltem!"

"Féltem, hogy kínszenvedés vár rám a sötétben és ez nem tartott vissza. De ha a fény és az öröm veszélyét ismertem volna, soha el nem jövök. Ez a búcsú a legmélyebb seb, amit életemben elszenvedtem."

"Valaha azt gondoltam, hogy csak nekem fáj minden, de valójában csak parányi része vagyok a sajgó emberiségnek. Még szerencse, hogy az ilyen sebek belül véreznek, különben tocsogós egy világ lenne ez."

"Szíve nem érti meg rögtön, milyen mértéktelenül szenved; inkább zavart, mint felindult. De ahogy öntudata világosodik, szerencsétlenségének mélysége is feltárul. Az élet minden öröme meghalt számára, csak azt az éles fájdalmat érzi, amit a kétségbeesés mar belé. De ne beszéljünk testi fájdalomról! Érezhet-e a test ehhez hasonló fájdalmat?"

"Kétségbeesésében tárt karokkal fogadta a fájdalmat, amely eltöltötte a testét."

"Egy anya számára, aki elveszítette gyermekét, az első nap soha el nem múlik. Ez a fájdalom nem fonnyad el az idővel. Hiába kopik el, hiába fakul meg a gyászruha, a szív feketesége nem oszlik el soha."

"Le kell szállni a szenvedés legmélyére, felfedezni a szenvedés különös adományait, hogy az ember rádöbbenhessen önnön korlátlanságának adományára, arra, amiért érdemes élni."

"Ne hagyj egyedül, ebben a mélységben, ahol nem tudlak megtalálni! Ó, Istenem, ezt nem lehet szóval elmondani. Nem élhetek az életem nélkül! Nem élhetek lelkemtől megfosztva!"

"De mi értelme van egy férfi miatt szenvedni? Semmi. És a poklok kínját járjuk, ahol nincs nemesség és nagyság - csak gyötrelem."

"Azután már csak a fájdalom maradt. Betöltötte a világot."

"Az idő már csak azért sem lehet a "legjobb gyógyír", mert a szenvedésben megszűnik az idő - és a tér is."

"Ahonnan én jövök, ott nem létezik fájdalom,
Ahol most élek, a lélegzet is fáj nagyon."

"Mindenkinek megvannak a maga tapasztalatai és saját sorsa. Én sohasem merészeltem volna a magam bánatát a másoké fölé helyezni. Mindenkire sor kerül. Nem is tudom, az emberek miért akarják a fájdalmat annyira lemérni; a sajátjukat tonnában, másokét pedig mázsában kifejezve."

"Nem akarok úgy tenni, mintha nem fájna. Elviharzik mellettünk az élet és mi oda se bagózunk egymásra. Semmi közöm ahhoz az emberhez, akihez a legtöbb közöm kellene, hogy legyen. Még azt sem tudom, hogy ez csak nekem fáj-e ennyire."

"Amíg hullanak a könnyek, addig nem értük el a fájdalom tetőpontját, csak ha majd újra mosolygunk, akkor válik a fájdalom legyőzhetetlenné és végtelenné."

"Életünk igazi emlékei azok, amelyek, ha emlékezetünk akaratunktól független szeszélye a felszínre veti őket, bármikor képesek ugyanolyan fájdalmat okozni, mint amikor megéltük őket."

"Ha gyűlölnél! de csupán nem szeretsz.
Fáj? Nem. A kínok kínos kínja ez."

"Hetek óta megtorpanok, ha szerelmespárokat látok az utcán, és csak bámulom végtelennek tetsző csókjaikat, szenvedélyes veszekedéseiket, nézem a láthatatlan lasszót, annak hurkát a nyakukon, idegeiken. Nézem őket, és bölcs mosollyal elhallgatom a vérembe szivárgó fájdalmat."

"Csak annyit mondtam, hogy szia, és elhúztam a csíkot. Vége mindennek. Quasimodo, a szörnyeteg harangozó, magára rántotta a harangot. Úgy égett valami belülről, mint amikor véletlenül beleittam kiskoromban a pálinkába."

"Szíved? Óh! a szíved nem találom,
Ez az én bús, szomorú halálom.
Széttörnélek! - de kezemen bilincs:
Meghalok érted, mert szíved az nincs."

"Csókolok egy hideg kezet,
Zokogástól reszket vállam:
Azt hittem: hűtlen, rászedett,
Pedig csak engem szeretett
S szive repedt meg utánam."

"Összetört szívem bús kesergője
Csókot kért tőled, néma halott,
Szunnyadsz te régen, nem hallsz felőle,
Boldogan virulsz, ahol vagy, ott."

"Nem hallok, nem látok:
Keresek világot:
Oh, ha most valaki egy sugárkát adna!
Bár a látás után szivem megszakadna..."

"A halál nem a legrosszabb. A legrosszabb a tartós szenvedés, a folytatódó iszonyat."

"Szent arcán kín - s örök remény.
A zúgó vízbe letekint -,
S mosolyog a vad patak dühén."

"Én tartottam vissza magamat fukarul és görcsösen, még akkor is, ha ettől jobban szenvedtem, mint ő! Inkább fájjon, inkább legyek magányos és száraz és örömtelen és szerencsétlen, mint hogy vele boldog legyek! ... MERT NEM SZERETEM! ..."

"Megint a sírás fojtogatta, de gyorsan felült, és próbálta visszatartani a könnyeit. Elege lett a sírásból. Soha többé nem fog sírni miattuk. A könnyek haszontalanok, csak a gyengeséget jelzik, és nem méltó az emlékükhöz."

"Fájdalom költözött a szívébe, miközben érezte, mennyire szereti. Mély levegőt vett, és hagyta, hogy az édes elkeseredés betöltse a lelkét."

"A bánat, mint egy betegség, az egész testére hatással volt. Megborzongott, pedig nem volt hideg, a gyomra felkavarodott, pedig üres volt, ízületeiben és mellkasában pedig furcsa fájdalmat érzett. Soha nem tartotta az érzelmi mélypontot igazi szenvedésnek, pedig az volt, és tudta, még egy jó ideig nem fog túljutni rajta."

"Nem az az igazi kín, amikor könnyektől el vagy ázva, hanem mikor belül sírsz és mégis mosolyogsz."

"Rám se néz, hozzám se szól. Napok telnek el. Vonszolom magam. Valami belém markol és lüktet. Valami belém hasít és szúr. A nappalok még telnek, mert sok a munka, de az éjszakák… Nem alszom, nem eszem, hányingerem van, szédülök, remegek. Rosszul vagyok, nincs kedvem, nincs erőm, megmagyarázhatatlanul rám tör a sírás. Direkt kikapcsolom a telefonomat, hogy ne várjak semmit, aztán ez gyötör, visszakapcsolom, semmi, majd újra ki."

"Mindig sajnálni fogja elvesztett gyermekét. Örökre magányos űrt fog érezni miatta, amit senki sem tölthet be, sem a férje, sem a többi gyereke."

"Olyan valóság volt az, amivel ezelőtt soha nem kellett szembesülnie, és a fájdalom szinte elviselhetetlen volt."

"Olyan érzés volt, mintha egy halott madarat tartana a kezei közt. Egy madarat, amely az előbb még élt, és a kezét csipkedte - most pedig hidegen és élettelenül fekszik kezében."

"Látjátok, feleim, szem`tekkel mik vagyunk
Por és hamu vagyunk
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ...
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avítt kacat
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt
A "pillangó", a "gyöngy", a "szív" - már nem az, ami volt."

"A fájdalom az Isten megafonja a süketek világa felé."

"Semmi sem lehet annál rosszabb, mint újra és újra meghalni. Vagy úgy élni, hogy megfosztottak minden jótól."

"A fájdalom elkerülhetetlen, a szenvedés rajtunk múlik."

"Ha te voltál már valaha igazán legyőzve, akkor tudod, hogy mire gondolok. Amikor téged igazán megvertek, rájössz, hogy te csak egy bőr boríték vagy, egy könnyen átszúrható boríték, ami sok folyékony és néhány szilárd szerkezetet tart össze, melyek ettől a bánásmódtól egyszerűen összezúzódnak és betörnek."

"Nem értettem, miért csorog a szememből a könny, hiszen nincs bennem semmi szúró, gyötrő kín, inkább csak valami végtelen fáradtság, amihez hozzátartozik a sok sajgó fájás, tompa nyilallás. Hát akkor miért folyik a könnyem? Nem sírok, mert sírni csak akkor lehet, ha az ember hagyja, hogy sírjon."

"Mert örvényben éltem, örvénybe dobjatok:
morajló mélyére temessetek!"

"Homályban ültem, hangulattalan,
nagy seb-bilinccsel - bénán, mint a rab,
vártam, mikor lop sugarat reám
egy könyörülő, keskeny ég-darab."

"...És rohanj, és táncolj, és ugrálj, és üvölts vagy csinálj bármit, csak lássam rajtad hogy élsz."

"Ne sírj mert vége lett, hisz sosem szeretett. Kihasználta érzéseidet, s nem foglalkozott azzal, hogy mennyire megbánt téged. Hát most te se sajnáld őt, játsz vele, s a végén nyugodtan mond azt: Köszönöm, de nem!"

"Bennem van most is csak már nem úgy mint anno, én nem vagyok depressziós csak hát ismerős a padló!"

"Egy álom, mely mosolyogni tanított csalasen, és nem akarom folfogni, hogy nem volt igaz fele sem."

"Amikor még az utolsó üzenete a mobilodban van...Amikor minden közös kép láttán a szemedből egy könny kicsordul...Amikor még a mosolya előtted lebed...Amikor tudod, hogy ezt a mosolyt többé nem nézheted...Amikor eszedbe jutnak a szép pillanatok...Amikor ráj...össz, hogy soha többé együtt nem lesztek boldogok...Amikor észre veszed, hogy vége. Már nincs veled...Akkor jössz rá, hogy hiányzik és a világon mindennél jobban szereted. Haragszol arra, kit el kell felejtened, s rádöbbenni arra, hogy még jobban szereted. Gyötörni akarnád, de nincs hozzá erőd...Mert tudd meg: még mindig szereted őt."

"Emlékezz rám, emlékezz a jóra, később majd én is ezt teszem, s eljön az óra, mikor neved hallatán mosolyra hajlik a szám, s emlék leszel, emlék csupán."

"Így jó, most örülök! Ha elveszed én belehülyülök, mert kell, és akarom, mert szeretem és soha nem adom!"

"Ha elúszott a hajó, csak a bolond úszik utána. Én világéletemben bolond voltam."

"Csak velem örülj, ha ragyog a nyár, ha későre jár, csak mellettem állj, vagy menj tovább, és ne lássalak soha már."

"Lehet, hogy szerettél volna, ha ismertél volna. Ha ismerted volna a gondolataimat. Ha végigsétáltál volna az álmaimon, és az emlékeimen. Igen, lehet hogy szerettél volna. Ha csak rászántad volna az időt."

"Te tanítottál meg szeretni, most légy mester és taníts meg feledni."

"Olyan szomorú mindig egyedül lenni, valakit mindig hiába keresni. Valakit várni, ki nem jön többé, valakit szeretni titokban örökké."

"Szeretnélek minden percben látni, hűvös alkonyatkor szívedbe zárni. Nem jössz, de oly jó várni, hazudni a szívnek, hogy ne tudjon fájni!"

"Ha tudnád hányszor gondolok rád, s hányszor töltöm ébren az éjszakát, s hány könny szökik a szememre érted, s mindez azért van, mert Szeretlek Téged!"

"Várom a napot, mikor megtörik az átok, várom a napot, mikor nem leszel már álom. Várom a napot, hogy megöleljelet, s füledbe súgjam, mennyire szeretlek!"

"Ha valakit nagyon szerettél, elfelejteni nem fogod, helyébe más jön, de őt már szeretni úgy soha nem fogod."

"A szívet azért rejtette el Isten, hogy ne lássa senki, amikor megszakad!"

"Elválni könnyű, feledni nehéz, az ember a múltba ezerszer visszanéz. Most távol vagy, mégsem feledlek, bevallom: Őszintén Szeretlek!"

"Tudod, amikor elszaladtam csak szt akartam látni, hogy érdekellek-e annyira téged, hogy utánam gyere."

"Enyém az életem, enyém a sorsom, ha bármi baj van valahogy csak megoldom."

"Ha majd sírom mellett tállsz, s engem többé nem látsz, írd a homokba csendesen, Őt valaha szerettem..."

"Bocsáss meg nekem ha hibáztam, tudod én sem lehetek hibátlan."

"Ha nem írok rád, az nem azt jelenti, hogy nem hiányzol. Lehet, hogy csak arra várok, hogy te írj rám."

"Ebben a mesében részeg a herceg és csúnya a királylány, de a szemétdomb fölött is felragyog a szivárvány!"

"Hosszú volt a bánat, hosszú volt a szenvedés, de életemben te voltál a legszebb tévedés!"

"Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélül nem tudok élni!"

"Üzenem a felkelő napnak, hogy nem mindenkire ragyog, mert az árnyék foltjai sötétek, nagyok."

"Nézd a parton azt a két sziklát, mely hajdanta egy volt, s állta a vihar dühét: látod, a két tört vonal hogy összeillik? Van, amit a természet egynek alkot és a sors kettészakít."

"Amikor elmentél tőlem, majdnem meghaltam, de az élet szép, s a lemezgyárat felhívtam, és emlékül neked ezt a dalt írtam."

"Talán úgy látszik semmi bajom nincs, de el nem tudod képzelni mennyi lelkierő kell nekem ehhez..."

"Nem vagyok cicababa, köpök a világra, szarok a pénzre és a kétszínű kurvákra! Nem vagyok elkényeztetett, de megvn mindenem, nem vagyok bunkó, de ha kell megteszem! Nem szeretem ha elsőre álítanak véleményt rólam, nem szeretem ha lenéznek, mert ezt én sem teszem rólad!"

"Ne áldozd az életed csaló álmokért, mert fájni fog az ébredés ha az álom végetér."

"Az életben az a szép, hogy mindenki úgy bassza el, ahhogy csak bírja."

"Szóval ez a szeretet - gondolja a kutya, és könnyes lesz a szeme, és alázattal csóválja a farkát. Hogy vár valakit az ember, és nem törődik semmi mással, a saját életével sem törődik, csak vár valakit, aki nem is biztos, hogy jönni fog."

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat