My Life!

"A hajó, amin ülsz, nem áll meg, nem fordul vissza, csak löki maga után az óriási hullámokat. Képes vagyok végigszörfözni a hullámokon, csak azért, hogy a szemedbe nézzek és azt mondhassam, hogy szeretelek!"

"Megyek, fekete, sötét, fekete és sötét.Hol vagy Te, Te aki a napot, aki a világot, aki az egész világegyetemet jelented?"

"De mostmár elteszem, a naplómat leteszem, lefekszem, s hagyom, hogy boldog legyek pár órára míg álmodom, hogy veled vagyok, majd felébredek, s hagyom hogy fájjon, hogy fájjon az ami valójában meg sem történt...Hogy veled lehettem!"

"Régen jókat nevettünk,
De Te elmentél,
Régen együtt lehettünk,
De Te eltűntél.
Most újra egymásra találtunk hirtelen,
S újra kezdhetjük azt,
Amire régen már vártunk.
Újra határtalan a hülyeségünk,
Újra kezdhetünk mindent,
Te lehetsz az a barát,
Kire vártam már régen!"

"Játszanám az élet játékát, azt amit az élet osztott nekem, de sajnos a sors ebben megakadályoz!"

"Szívből szeretni valakit, állati nehéz dolog! Meglátod, beleszeretsz, úgy vagy vele hogy soha nem engeded el, de egy nap ő kijelenti hogy neki ez nem megy és akkor minden összeomlik benned. De van egy olyan mondata hogy "De barátok maradjunk!". Akkor elkezdesz reménykedni, és lassan kivárod hogy újra azt mongya hogy "Szeretlek!". Aztán egy nap látod, hogy a barátnőddel smárol, akkor minden remény kettétörik benned, és azt hajtod magadba hogy mennyire is szereted őt! De tudod hogy késő! Mégis reménykedsz! Reménykedsz, aszt gondolod hogy egyszer minden rendbe jön! Vársz! De meddig?"

"Ha valaha elbeszélik történetem, mondják el majd, hogy olyan voltam, mint a musztángok. Sose adtam fel! Küzdöttem ameddig csak bírtam. Szabad voltam, akaratos, s ha nem az igazi jött el értem, megszelidíthetetlen voltam. Viszont egy valamit nem lehetett megszelidíteni: az erőt ami bennem lakozott. A vad szó az életem!"

"Ne légy szomorú, még akkor is nevess ha nagy a fájdalom, hisz ennyivel tartozol a szívnek, hogy nemhagyod, hogy átjárja a fájdalom."

"Kérd azt, hogy ugorjak a kútba, hogy csukott szemmel álljak ki az útra, kérd azt, hogy feküdjek a sínekre, s mikor jön a vonat, hangosan nevessek! Kérj tőlem bármit, én teljesítem, csak azt ne kérd, hogy szívem másért égjen! Inkább jöjjön a vonat, s hangosan nevetek, s azt kiáltom majd: örökké szeretlek"

"Röhögök a jópofa gyerekeken,
Röhögök a szánalmas embereken,
Élem az életem, s élvezem a létemet.
Bunkó vagyok talán, de igazmondó.
Tovább megyek az úton,
S ledobom a jó kislány jelmezt,
Felnőttem már, nagy vagyok,
Én is dönthetek már, csak úgy, mint a nagyok!"

"Hibáztam én is, csináltam hülye dolgokat, de tovább lépek, mert a multba, már nem léphetek vissza! Tovább lépek, és az vagyok aki vagyok, adom önmagam, mégha bunkó is vagyok."

"Kaptam egy világot, ezt adta az élet, sok a fájdalom benne de attól még szép a lét s az élet. Ezt az életet kaptam, én nem bánom, boldog vagyok, akkor is ha a sors kirak s gátol."

"Látom, amit látok, ti egymásé vagytok, látom hogy nem fáztok, de ezt én nem bánom. Fűt a szerelem, s fűt a vágy, ez a szerelem, ne is tagadd hát!"

"Lángol a szívem, lángol az elmém, enyém a lány, kire vártam oly rég. Ránézek s látom ő is szeret, ez megnyugtat hisz tudom, örökké enyém lehet."

"Várom a napot, mikor újra láthatom, várom a srácot kit újra karomba zárhatok. Nézem az eget s róla álmodok, csillagokat látom, de az ő arcát várom."

"Minden nap úgy kelek fel, hogy gyötör a fájdalom s átjár az aggodalom, hogy hol vagy, mit csinálsz, miért teszed s főképp miért nem szeretsz?"

"Olykor színes volt a világ, színes minden, de jöttél te és beborult minden. Arra kérlek én, menj s feledj el mindent, hogy ne maradjon ilyen vorús minden."

"Fáj, hogy te ülsz középen s én meg melletted, a másik oldaladon pedig a legjobb barátnőm. Fáj, hogy rá nézel s fáj hogy őt öleled, s nem engem."

"Csak egyet álmodtam, téged, csakis téged, ő mindent mit álmodott megkapta, s el is hagyta, ezért féltem. Egyet csettintett, az övé lettél, s álmodhattam tovább hogy valaha az enyém lehetsz még."

"-Mond mit tennél, ha nem lenne neked az, akit szeretsz?
-Nem élnék nélküle! Napjaim úgy telnének el, hogy rá gondolok! Lehet, hogy két különböző emberek lennénk, de azt kívánnám hogy egyvalami közös legyen bennünk...a szeretetünk. Miért kérded?
-Nem élek nélküled! Napjaim úgy telnek el, hogy rád gondolok! Lehet, hogy két különböző emberek vagyunk, de azt kívánom, hogy egy valami közös legyen bennünk...a szeretetünk."

"...Héj te kurva, szánj rám egy percet, nézd meg hogy a sorsom, miért ilyen kedves..."

 

Oldal: Saját idézetek!
Idézetek szerte a világon!♥ - © 2008 - 2024 - idezetmix.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat